Miért útkereső HR-es?
Természetesen részben a várható HR szakmai tartalmakra utalok, ám az útkereső jelzővel arra is, hogy fáradhatatlanul kutatom a válaszokat, régi és új kérdésekre – nemcsak a HR-ben, hanem azon túl az élet egyéb területein is. Ezek a területek már egy egész úthálózattá alakultak és számtalan felismerésen keresztül segítenek hozzá a megoldásokhoz emberileg és szakmailag egyaránt.
Az „Útkereső HR-es” blogon, a http://www.basedontrust.com nevű üzleti weboldalamon belül, a szakmai cikkeken túl számomra értékes, érdekes és fontos témákkal foglalkozom.
Széles érdeklődési körrel rendelkezem, rendszeresen túl is vállalom magam emiatt – és most is épp egy ilyen túlvállalásra készülök, amikor leírom, hogy mennyi témakörrel szeretnék foglalkozni. Néhány címszó a rend kedvéért a tervezett témakörökből: HR, mentális jóllét, mentálhigiéné, család, családi kapcsolatok, közösségek, hit, vallás, tanulás, kultúra, sport. Igen, ráadásul sablonos ebben a felsorolásban, de ígérem, megtöltök élettel minden egyes szöveget. Lesz szó az elindulásról, döntésekről, változtatásról, útkeresésről, eltévedésekről és célba érésekről.
Mindezt úgy tervezem, hogy megosztom az eredmények, a sikerek mellett a nehézségeket és vállalom a hibáimat, tévedéseimet, félelmeimet – az út nehéz, rögös, lejtmenetes részét, vagy akár a gödörben való megrekedést is.
A blog elindítása is egy útkeresés: kipróbálni, tesztelni, hogy van-e érdeklődés az írásaim, gondolataim iránt, hasznos-e, ad-e másnak is válaszokat, nyújt-e segítséget az olvasásuk. Érdekel, hogy lehet-e építeni így egy közösséget, hasonlóan érző és gondolkodó emberekből.
Az írások az életemről, tapasztalataimról, emelkedéseimről és bukásaimról szólnak, ahogy a megoldások is. Elsősorban a saját élményeimet és gondolataimat szeretném egy helyen összegyűjtve kezelni. Kicsit olyan, mint egy napló, amibe bekerülnek fontos, meghatározó pillanatok, események és gondolatok. Nem a magánéletem részleteiről fogok írni, hanem arról ami a mindennapok során a családban, a munkahelyen, a szűkebb és tágabb közösségekben körbevesz mindnyájunkat: az érzésekről, gondolatokról, tapasztalatokról, amiket megélek különböző területeken és különböző szerepeimben – és arról, hogyan viszonyulok hozzájuk, miként döntök helyzetekben, és mi az, amin sikerül tudatosan változtatnom és ezáltal fejlődni és hol bukom el még mindig, újra és újra.
Már jó ideje a megállíthatatlan változásokra keresem a válaszokat. Haladok: bár gyakran bizonytalanul, félve, gyakran hibázva, de egyre többször sikeresen és boldogan keresem a lehetőségeket és megyek az utamon. Egyre gyakrabban indulok el úgy, hogy még nem látom a következő lépést, de érzem, hogy hív az út, arra van dolgom.
Megbékéltem azzal, hogy a biztonság is illékony és csak időszakos és ezzel párhuzamosan a bizonytalanság nem ellenség. Persze van, hogy elakadok, megijedek, előfordul, hogy félek is. Ma már tudom, hogy ezek az érzések is az út részei, nem lehet megúszni őket. Az erőt az adja, hogy tudom, hogy voltam már hasonló helyzetben, képes voltam megoldani korábban is és bízom magamban, hogy ismét sikerülni fog.
Ha szeretnél értesülni a blogon megjelenő új írásokról, iratkozz fel a hírlevelemre, így nem kell a közösségi médiában várnod az új bejegyzésre. A feliratkozóknak most 10% kedvezmény jár a HR csomagok árából október végéig, de ha épp nincs rá szükséged, add tovább a promóciós kódot valakinek, akinek jól jöhet. Köszönöm, hogy itt vagy – és ha tetszett, amit olvastál, várlak vissza legközelebb is!